13.rész

Időközben pedig eljött a téli szünet. Azok után, hogy kiderült Szandi teljes mértékben hetero és csak barátként tekint rám nem volt senki olyan, aki lekötötte volna a figyelmemet. A napjaim üresen teltek. Olyan volt, mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot, mintha belül üres lennék. A karácsony is borzalmas unalmasan telt egyedül, csak arra tudtam gondolni, hogy mindenkinek van valakije, de ez biztos csak a sors, hogy nekem nincs... Elkezdtem egyre jobban megnyugodni, és szinte már magamon is meglepődtem, hogy nem gondolok senkire, és, hogy szinte már eszembe se jut ez a téma. Egész nap a youtube-t bújtam és nagyon megkedveltem egy videóst. Minden napra volt egy srteamje ami lekötötte a figyelmemet. Az összesen ott voltam és nagyon tetszettek. Az angol tudásom nem a legstabilabb ezért segítséget kértem olyanoktól, akik tudnak angolul, köztük Szanditól is. A végén, amikor végeztünk elsütöttem a HATALMAS nagy "Szerelmem" poént. Poénnak vette. Aztán mindent leszarva megírtam neki, hogy:
 -Szeretlek. Erre ő csak annyit írt, hogy: 
-Ne kezdjük megint. :( -Összetörte a szívemet, ismét. De én vagyok a hülye, mert kínos helyzetbe hozom ezzel, de... Ezt csak azok tudják, akik már éltek át ilyet. Olyat, hogy egy pár ember tudja csak megbolondítani őket, de azok nagyon. És amikor már lelkileg az övé vagy, közli veled, hogy bocsi, de... én csak barátként szeretlek. És TE vagy az, aki elbaszod a barátságotokat, azzal, hogy hagyod, hogy beleszeress, aztán nem tudsz csak állni és mosolyogni, hogy oké, én is így gondoltam, mert rohadtul tudod, hogy nem. A végén az a legszebb, hogy bűntudatod van, mert szereted és tudod, hogy milyen kínos helyzetbe hozod ezzel, ezen kívül még... Még fáj is... Kegyetlen szar. És nagyon jól tudom, hogy nem olvasod ezt a blogot, de ha mégis egyszer valamikor... Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és sajnálom, hogy ennyiszer kínos helyzetbe hoztalak, és azt még jobban, hogy elbasztam... Elbasztam a barátságunkat. Remélem megtudsz bocsájtani nekem, szeretlek. 

12.rész

Alig bírtam másnap felkelni. Nagy nehezemre esett, de mégis sikerült. Mikor beértem az iskolába gyorsan közöltem a "TERVEMET" a barátnőimmel, akik persze úgy tudták, hogy csak átverésből bevallom Szandinak, hogy szeretem. Erre persze mindenki rábólintott, sőt még biztattak is, hogy csináljam. A baj csak az volt, hogy Szandi nem volt sehol. Amikor becsöngettek bejött a terembe az egyik osztálytársunkkal, de amikor kicsöngettek már mentek is a folyosóra beszélgetni. Emiatt a váratlan és szokatlan helyzet miatt, ez az egész nagy "ÁTVERÉS" elmaradt. Mikor hazaértem iszonyatosan csalódott voltam. Nem esett valami jól, hogy nem tudtam végrehajtani azt, amit elterveztem.... Van egy közös kis szűk csoportunk az egyik közösségi portálon, amiben csak a legkedvesebb barátaim vannak. Ebben a csoportban beszélgettünk, amikor előjött egy lehetőség. Gyorsan írtam a barátnőmnek, hogy mi lenne ha privátban, az egyik közösségi oldalon vernénk át. Ő nagyon lelkesedett, de én még jobban. Ebből a nagy átverésből csak annyi derült ki, hogy ő 100%-ig CSAK a fiúkat szereti. Mi ezen a barátnőmmel nagyon jót nevettünk, és közben Szandi is, de ez csak a felszín volt. Én legbelül zokogtam, kívülről mégis nevettem. Szörnyű volt. Szörnyű volt visszagondolni arra, hogy milyen dolgokon mentünk keresztül, és hogy milyen félreérthető dolgokat, milyen félreérthetően viselkedett velem. De most már mindegy. A legjobb viszont az egészben az, hogy mindenki poénnak fogta fel az egészet, kivéve én, de én saját magam előtt nem tudok beégni. Így nem is számít. 
Elkezdett ezek után úgy hívni, hogy "Szerelmem". Ez vegyes érzelmeket táplált bennem. Egy részről imádom, hogy így hív, másrészről pedig gyűlölöm. Megmondtam neki, hogy csak akkor hívhat így, ha be is bizonyítja, hogy így van. Persze ebből egy nagy vicc lett az egész, de ha jól láttam komolyan vette, és ha úgy nézzük, akkor ez egy nagyon jó flörtölési lehetőség is egyben. De kezdem azt érzeni, hogy nem akarok tőle semmit, mert tudom, hogy köztünk soha nem is lehet, és nem is lesz semmi. Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy ez egy jó nap volt! Azért az ici-pici szívemet összetörték....

11.rész

Másnap reggel felébredtünk, nem beszéltünk arról, amit Szandi mondott. Megreggeliztünk, szép csendben. Nem tudom, hogy azért voltunk-e csendeben, mert senki sem akart az előző este elhangzottakról beszélni, vagy egyszerűen még csak annyira reggel volt, hogy kedvünk sem volt. Miután megreggeliztünk felöltözött és elment. Nem tudtam mit kezdeni az esettel. Egy hét elteltével az osztállyal moziba készülődtünk. Az első három órát lekésve, a fogszabályzás miatt, beértem a negyedik óra kezdése előtt pár perccel. Amikor megérkeztem egy nagyon kellemes meglepetés fogadott, ugyanis Szandi megvette nekem azt a csokit, ami nem rég bukkant fel a piacon, és nekem még nem volt alkalmam venni. Ezt a nagy örömömet, egy puszival az arcára fejeztem ki. Amikor beértünk a moziba egyértelműen Szandi mellett ültem. A film meglehetősen unalmas volt... Feliratos volt az egész és se kedvem, se erőm nem volt az olvasáshoz, így nem sokat értettem belőle. A film közepén valamit mondott Szandi, és elég gyorsan közeledett a fejem felé, mintha megakart volna csókolni. Én persze bepánikoltam, elfordítottam a fejemet és csak megöleltem. Amikor vége lett a filmnek kikísért a buszmegállóba, és egy puszival köszöntem el. Számomra ez egy különleges nap volt. Eljött a hétvége és semmit sem csináltam. 

Vagyis.... Egy valamit igen. Tervezgettem a hétfői nap eseményeit. Rafinált módon kiderítem, hogy Szandi úgy érez-e ahogyan én, bármiféle félreértés, és kínos szituáció elkerülésével. Nagyon kíváncsi leszek a holnapi nap eseményeire. Lehet, hogy a hétfő nem is olyan s

zar....

10.rész

Egy hét elteltével elérkezett a hétvége. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha... Ha elhívnám Szandit hozzám? A szüleimmel élek, mivel még kiskorú vagyok, és egyáltalán nem tudnak arról, hogy mi van... Szóval, miért ne hívhatnám el az egyik "barátnőmet"? Megkérdeztem Szandit és igent mondott. Boldogan vágtattam haza, hogy a szüleimtől is engedélyt kérjek, de nem igazán akartak beleegyezni,. amiatt mert sok dolgozatot írtunk a jövőhéten. Hosszas  nyöszörgés és rábeszélés után csak belementek, mert bevetettem a ,,Majd tanulunk együtt, ő úgyis jobb tanuló, tud segíteni!" szöveget. Ez pénteken volt, így szombat délelőtt átjött Szandi. Minden rendben ment, nem volt semmi gond, elvoltunk, Xbox, pc minden volt, ami csak kellett. Nagyon jókat játszottunk egymással, és akár egymás ellen is egy-egy játékban.. Sokszor ő nyert, persze csak azért, mert hagytam! Néztünk filmet is, egyértelműen vígjátékot, amin lehet nevetni! Ő is, és én is megmutattuk egymásnak a kedvenc filmjeinket. Az ő kedvenc filmje egy magyar film, a Csapd le csacsi, amiért én is rajongok, persze nem ez a kedvencem. Az én kedvenc filmem a Horrorra akadva5. Nagyon örültem, mert nagyon tetszett neki, sokat nevetett rajta. Sok olyan kétes helyzet volt, amikor a console-al játszottunk, hogy én nyertem vagy esetleg nyerésre álltam és Szandi nevetve átkarolt, persze azzal a szándékkal, hogy megtudjon lökni, vagy esetleg csak elvonja a figyelmem. Többször megpróbált viccesen fellökni, aminek az lett a vége, hogy én a földön fetrengtem,. ő meg rajtam feküdt,-egyértelműen ő nyert.
Amikor elérkezett az este jól elbeszélgettünk a sötétben, és azt mondta, hogy kedvel. De hogyan kedvel?? Úgy, mint barátnőt, vagy úgy, mint BARÁTNŐT?  Nem igazán szeretem a kételyeket, de most teljesen a kételyek gödrében voltam és csak az orrom látszódott ki, hogy kapjak levegőt. 

9.rész

A következő napokban kicsit rosszabbul érzetem magamat a kelleténél. Fájt a hasam és a hátam. Nagy nyösztetés után rávettem magamat, hogy elmenjek az orvoshoz. Azt mondta, hogy megfázott a petefészkem és emiatt feküdnöm kell három napig, pihenni és melegíteni kell a pocakomat. Az egészben az a legrosszabb, hogy nem mehetek iskolába és nem láthatom Szandit... Sok-sok olyan dolog van kettőnkkel (már ha lehet ezt mondani, lehet az pontosabb lenne, hogy velünk) kapcsolatban, ami elgondolkodtató. Néha úgy érzem, hogy azt érzi, amit én és már csak a korlátoltságok miatt nem mondtuk még ki, hogy igen, máskor pedig, olyan mondatokat mond, amivel ugyan nem teljesen egyértelműen, de azt igazolja, hogy ő minden csak nem "más". Fogalmam sincs arról, hogy mit érez, vagy hogy mit gondol... és azt hiszem ez a legbosszantóbb az egészben. Ja! Igen, és az, hogy ezt kitudja meddig nem is tudom tovább bogozni, mert nem találkozunk. Gyorsan eltelt ez a nap is. Ami az egészben a legjobb volt, hogy még az előző nap csináltunk közös képeket Szandival, és a nagy unalmamban volt mit nézegetni. Annyira jó volt magunkat látni, és alig bírtam elaludni a gondolatától. Másnap ugyanúgy éreztem magamat, mint az előtte lévő nap, és egyáltalán nem hatott a gyógyszer, és a melegítés sem. Ez egész pontosan azt jeleni, hogy valószínűleg egész héten megyek iskolába, ennek következtében pedig, nem találkozok Szandival, ami az őszintét megmondva nem jó,-egyáltalán nem. Viszont a másnap nagyon jó alkalom volt arra, hogy egy elég messze lakó legjobb barátnőmmel beszéljek. Róla annyit kell tudni, hogy Lettinek hívják és három éve költözött ki Olaszországba. Nagyon sajnáltam, amikor elköltözött, de az volt a legironikusabb, hogy egyszerre költöztünk, csak én egy másik városba, ő meg egy másik országba. Még egyszer sem voltam kint nála, de ettől függetlenül ő már többször is volt az új lakhelyemen. Felhívtam Skypeon és elmondtam neki mindent, de tényleg mindent. Nagyon jól fogadta,. de azért kellett neki az az öt perc, amiben felfogta, és abbahagyta, hogy:
-Háhá! Persze!,-és még a,-Most ugye csak viccelsz?-Most viccelsz ugye?,-aztán több utalás után is még jött ez a tipikus,-Nyugodtan mondd, el ha lezbi vagy, nem, baj! Én a legjobb barátnőd vagyok elmondhatod!,-aztán miután elmondtam nem hitte el, ez teljesen ironikus, és tipikus... De azután a bizonyos öt perc után végre felfogta, és teljesen jól fogadta. Azt azért közölte velem, hogy én vagyok annak az élő példája, hogy egy ember, akiről felépítünk egy képet, milyen szinten,-milyen módon tudja lerombolni, összetaposni, összegyűrni, lenyelni, majd jól kiszarni azt, amit eddig gondoltunk róla, és mikor már azt hittük, hogy ismerjük kiderül, hogy nem. Ezután az egyetlen fiú barátomnak, aki a történetesen a másik legjobb barátom, neki is elmondtam, és tőle nem ilyen reakcióra számítottam...

8.rész

Már elértünk a hét utolsó napjához, a péntekhez. Az órára, és arra, hogy kinyissák az ajtót, vártunk. Sajnos nem volt a terem előtt pad, ezért leültem a földre. Mellém ült Szandi is, és közben megétkezett, ha mondhatom így. Valami fornettis szart evett és amint végzett, az első gondolata az volt,-persze csak azután, hogy egy igényes kis gombócot formált belőle-, hogy hozzám vágja. Én ugyanígy visszadobtam, majd ő is még egyszer. A legjobb az volt az egészben, hogy eközben, pontosabban előtte épp egy párbeszéded folytattam, ami miatt kicsit ingerültebb lettem. Jó erősen összegyúrtam, majd lefogtam Szandi fejét, miközben azt kiabáltam: -Most megetetem veled! Amint épp azon ügyködtem, hogy megetessem vele és lenyomjam a torkán rám esett, olyan mértékben, hogy lefejelt, vagyis az arcunk és az ajkaink összeértek. Ebben már csak az volt a jobb, hogy az egyik osztálytársam, Gabi elkezdett kiabálni, hogy: -Fúúj ezek smároltak. Erre egy egyszerű reakcióm volt: -És akkor mi van? Természetesen erről szó sem volt, de nagyon humoros volt. Egyértelműen a többieket is megihlette Gabi kijelentése, és azzal vicceskedtek, hogy mennyünk szobára stb, stb. Szerintem nagyon vicces helyzet volt, és ha belegondolok még élveztem is! Miután hazaértem az iskolából elkezdődött bennem valami üresség, ami a hétvége közeledtével egyre nagyobb lett. Próbáltam rajzolni, de nem ment. Nem tudtam semmit csinálni, a játék sem kötött le. Lehet, hogy hiányzik valaki? Vagy mi ennek a magyarázata? Csak feküdtem az ágyamon és nem csináltam semmit. Lestem a földet, miközben azon gondolkodtam, hogy miafasz?! Most komolyan hiányzik Szandi?? Vagy... Csak az idő miatt van, azért, amiért esik az eső? Vagy.... Fogalmam sem volt, de azt tudtam, hogy egy baromi nagy fekete lyuk, egy űr van bennem. Elgondolkoztam, hogy valójában nem szeretem a lányokat, ergo nem vagyok leszbikus. Az utcán is csak a fiúkat nézem meg, de Szandi lány, és ugyanazt, sőt még nagyobb kötődést érzek iránta, mint egy fiú iránt. Akkor most ez hogy van? Most ez mi? Nem igazán értem.....

7.rész

Kicsit összeszedtük magunkat, elővettem egy doboz Marlborot és rágyújtottam. Észrevettem, hogy Nati nagyon méreget. Nem igazán értettem, de egy szót sem szóltam. Egyszer csak mellém ült. Közelebb hajolt, egészen a fülemig, olyannyira, hogy az ajka hozzáért a fülemhez. 
-Szerelmes vagyok.-suttogta. Meglepődtem és hirtelen mozdulattal arrébb ültem. Néztem rá, szinte rémülten.
-Nyugi már! Csak ugrattalak!-nevette el magát.
-Rohadtul nem volt vicces, oké?!-néztem rá komoran. 
-Csak kíváncsi voltam, hogy valójában olyan homofób vagy-e, mint amilyennek látszol.
-Mi az, hogy amilyennek látszok?-kérdeztem.
-Hát csak rád kell nézni.-jelentette ki.
-Tudd, hogy mindig megtudok újulni, és nagyon sok mindent nem tudsz rólam, annak ellenére, hogy a gondolataim hetven százalékát tudod. 
-Miért nem mondod el azt a maradék harmincat is?
-Csak.
-Csak? Hát, jó.-már nem volt olyan vidám.
-Azért, mert nekem is kellenek titkok, jó? De hallod... inkább add a poharadat töltök még egy kis bort és jobban leszel.-mosolyodtam el.
-Nem kell. Idd meg, most mennem kell.-és ezzel a mondattal bezárulva elment. Nem igazán értettem a problémáját, de őszintén szólva nem is nagyon érdekelt. Ottmaradtam egyedül. Néztem az eget, és közben azon gondolkoztam, hogy mi az, amit nemhogy Nati, de még én sem tudok magamról. Sajnáltam, hogy egy ilyen apróság miatt összevesztünk, de hát most na. A hatalmas csöndet az egyik nagyon jó barátnőm, Szandi törte meg. 
-Szia, Alex!-köszönt vidáman.
-Szia, Szandi! Mit keresel itt?-kérdeztem lepetten. 
-Csak gondoltam átjövök. Az előbb láttam Natit elviharzani. Mi történt?-kíváncsiskodott.
-Áhh, semmi. Gyere, ülj le! Hozok egy poharat, mindjárt jövök!
-Rendben.-mikor visszaértem félig töltöttem a poharát. 
-Cigit?-ajánlottam fel.
-Nem köszi, én nem dohányzok!
-Nagyon jól teszed! Büszke vagyok rád!-nevettem fel.
-A művészeknél alapkövetelmény, hogy igyanak, dohányozzanak és, hogy furik legyenek?-kérdezte vicceskedve.
-Nem. Ilyen vagyok, What a problem?
-Nothing.

-Én is úgy gondoltam!-kacsintottam rá. Ezután még beszélgettünk kicsit. Mellém ült, én pedig lefeküdtem és a combjára tettem a fejem. Egy furcsa érzés fogott el. Még soha nem éreztem ilyet. Nagyon jól éreztem vele magamat... Túl jól. És ekkor jöttem rá, hogy ilyen érzés az, ha szerelmes az ember. De hát ez lehetetlen. Ilyen nincs. Ahogyan Nati is mondta, én teljesen homofób vagyok és az úgy van rendjén! Ez mégis... Áhh, biztos csak a hormonok, fogtam rá, és nem törődtem vele tovább. Amikor hazament, még gondolkoztam ezen egy kicsit, de semmi.

Másnap mentem az iskolába, inkább csak vánszorogtam. Minden ugyanúgy ment, kivéve, hogy Szandira már nem tudtam úgy nézni, mint tegnapelőtt. Sokkal nagyobb melegséget (szó szerint) éreztem. Nem is tudom. Szégyellem, vagy nem? Mit fognak hozzá szólni a szüleim?-Ja, hogy leszarom?!-Mit fognak gondolni az emberek?-Ja, hogy ezt is?-Ez lennék én? Én mégsem vagyok meleg. Biszexnek hamarabb mondanám, mert a fiúk felé még mindig nagyobb érdeklődést mutatok. Nem csak megjátszásból, hanem, mert úgy érzem. A lányok nem is tetszenek, csak ez az egy. Akkor ez most hogy van? Mi van velem?